Pásztor Dániel
Ingrid 2005.08.26. 20:11
A csapat hátvédje, akinek mindenért meg kell dolgoznia
1985. december 29-én Budapesten születtem, ahonnan első utam Diósdra vezetett, ahol jelenleg is élek.
Első osztályos tanuló voltam Nagytétényben, amikor Márta tanító nénim helyesebbnek találta, ha tantermen kívül vezetem le a bennem duzzadó energiát és ha már a labdát kedvelem, benevezett az iskolai focicsapatba, megnyertük a kerületi tornát, engem pedig leigazolt a BFC.
A következő évben a Ferencváros sok tehetséget maga köré gyűjtő Serli Sanyi bácsija áthívott a Fradiba, ahol aztán évekig együtt rúgtam a labdát Csepregi Ricsivel, Horváth Dáviddal, Brettschneider Lacival, Szálkai Zsolttal, Kemenes Szabival, Selei Andrissal, Varga Danival, hogy csak a „nagyokat” említsem. Szép időszak következett a Fradinál, több éven keresztül a bajnoki tabella élén végeztünk. Több nemzetközi tornán szerepeltünk és szinte minden alkalommal éremmel, kupával és dagadó keblekkel tértünk haza. Sokat köszönhetek edzőimnek, akik közül még ma is többen figyelemmel kísérik játékomat. Sajnálom, hogy nem tanulhattam Zoran Kuntic edzésein, időközben ugyanis két évre kölcsön hívott a Szent István Közgazdasági csapata. Jó eredményeket értünk el kitűnő pedagógus és edző vezetésével a Fradi „fiók csapatában” is.
Itt kerültem közeli kapcsolatba Héray Lacival, bár már előtte többször játszottunk és edzőtáboroztunk a Fradinál, versenyeztünk külföldi tornákon a Budapest válogatottban. Tavaly nyáron visszakerültem nevelő egyesületemhez, azóta a tarcsi csapatban védőként játszom. Kezdetben kevés lehetőséget kaptam, de úgy érzem ez egyre nő és igyekszem napi munkámmal és játékommal bizonyítani, hogy megérdemlem a bizalmat.
Ebben az évben gimnáziumban érettségiztem, sportmenedzseri szakra jelentkeztem, de csak a Nyugat Magyarországi Egyetem Főiskolájára vettek fel Győrbe. Szeptembertől tehát a foci mellett a tanulmányaimat is folytatni szeretném. Kicsit macerás lesz az utazgatás, de végül is vidéki gyerek lévén ezt teszem már 13 éve.
Szeretem a Fradit, az Üllői utat, szeretem, ha nyer a csapat, sokáig bosszankodok, ha nem megy a játék, ilyenkor a magány segít. Bizakodva indultam az őszi szezonnak és mindent elkövetek, hogy tavasszal bajnok csapattagként köszönhessem meg edzőim munkáját és a szurkolók bizalmát.
|